Apostagi Napló (1996. május) - Ifjúsági élet

Ismételten elnézést kell kérnem a kedves olvasótól, hogy felteszem a kérdést:

- Mi is az a cserkészet valójában?

Felszínesen vizsgálva a kérdést, egy csomó elméleti tudás gyakorlati megvalósítása is. Erre a tudásanyagra leginkább a természetben , vagyon szükség, tehát a nyári tábor az, ami a tökéletesen erre épülõ vizsga. Megálljuk-e a próbát, amire egész évben készültünk (a sok más mellett), vagy nem? Hála istennek, más módon is bizonyíthatunk mi cserkészek... Lássuk csak:

1996. április 19-20-21-én megrendezésre került a KAJA, ami nem az ételek összefoglaló neve, hanem egy kerületi akadályverseny Jászberényben. A kerület két megye összessége, s ebbel jelentkeznek a csapatok már több éve. Idén az apostagi cserkészek is képviseltették magukat két csapattal. A verseny normál cserkésztudást és széles körû más mûveltséget igényelt. Az egyik cserkész kategóriában: Tolnai Edina, Nagy Erzsébet, Szabó Dorottya, Kovács Zozó, Bódog Emil, a másikban: Schreiner Szabolcs, Sztrihó Levente, Valaczka János, Szöllõsi Attila a rover kategóriában indult.

A rover magyarázata a következõ: 16 évnél idõsebb cserkészek, akik komolyabb feladatokat is ellátnak a cserkészmozgalomban, vagyis már “felnõttebbé" váltak. Vagyis foglalkozik a kisebbek gondjaival, megpróbál megállni a saját lábán. Közlöm, nem feltétlenül magasabb kategória a rover, csak más! Sokan abba a hibába esnek, hogy azt hiszik, a magasabb életkor (rover kor) magával hozza az észt is. De ez badarság.

Az út folyamán kellõen összerázódva, némi kis késéssel 19-én este érkeztünk meg a jászberényi szállásra. Mindannyian már most jól éreztük magunkat, köszönhetõ ez S. Szabolcsnak (Kõszegrõl csatlakozott).

Másnap reggel kezdõdött az egész: a keretmese Indiana Jones elsõ kalandja volt, A frigyláda fosztogatói címû film. Meghallgattuk Jones professzor üzenetét, amit nekünk hagyott, majd elkezdõdött az akadályverseny a Zagyva partján. A túra kb. 15 km lehetett, itt kellett számot adni tudásunkról, és megszerezni a frigyládát. A sokszínû feladatok nagyon jól bele voltak szõve a kerettörténetbe. Mindenféle feladatokkal találtuk szembe magunkat: gázálarcban átmásztunk a folyó fölött egy kidöntött fa törzsén, voltak kérdések a magyar népviseletrõl, rovásírásról stb...

A távot kb. 3 és fél óra alatt teljesítettük. Ekkor találkoztunk újra a másik csoportunkkal is. Majd játszottunk még egy picit, közben megbeszéltük a verseny eseményeit. Visszatértünk közösen a bázisra. Megvacsoráztunk, majd gitározással, énekléssel, szájharmonikázással töltöttük az idõt. Eredményhirdetés következett. Elõször a cserkész kategóriában hirdettek eredményt, s kiderült, hogy az apostagi csapat lett az elsõ! Óriási hangorkán és üdvrivalgás követte ezt a hírt. Majd folytatták a rover korosztállyal, s ott is toronymagasan vertük a mezõnyt.

A cserkészet kategóriában 13 csapat indult, a mi korosztályunkban (rover) 9. Ezek után óriási örömmel tértünk haza, mert ez a kettõs gyõzelem azt jelenti, hogy automatikusan bejutottunk az országos döntõbe, ahol ismét bizonyíthatunk majd.

De azért is megérte elmenni, mert még nagyobb lett az összekovácsoló erõ közöttünk, s kevés ilyen élményben lehet része az embernek. Én csak azt tudom, hogy még vasárnap sem vettem ki a bagolytollakat a hajamból, amiket az akadályversenyen raktunk a hajunkba, s amiket ereklyeként õriztem.

Tisztelettel: