Apostagi Napló (1995. november) - Ifjúsági hírek

Október 28-29-én kerületi cserkészkonferencián vettünk részt, amelynek a Lakitelek Népfőiskola adott otthont. Kb. 150 résztvevõ között az apostagi 894. sz. Kaszap István cserkészcsapatot 8 õrsvezetõ és 8 felnõtt képviselte.

Bevezetõ köszöntõjében Papp Zsolt, a vezetõképzésért felelõs cserkésztiszt hangsúlyozta: a konferencia címében jelzett útkeresés nem azt jelenti, hogy nem tudjuk mit is akarunk, hiszen a cserkészmozgalom célja mindannyiunk elõtt világos: felelõsségteljesen gondolkodó, értékekre törekvõ, önmaga iránt is igényes, másokért cselekedni képes fiatalok nevelése, hogy önmaguk erejébõl a szó igazi értelmében emberebb emberré, magyarabb magyarrá váljanak. A lehetséges utak közül, amelyek ehhez a célhoz vezetnek, kell felismerni és kiválasztani azt, ami a mi körülményeink között megvalósítható.

Ezután Lezsák Sándor megnyitóbeszéde következett, amelyben a Lakitelek Népfõiskoláról is részletes tájékoztatást adott.

A délelõtt folyamán meghallgattuk Debreczeni Tibor drámapedagógiai elõadását, ami nem is elõadás volt valójában, hanem közös játék, amelyben különbözõ szituációkat próbáltunk megoldani, eljátszani. Ezalatt az egy óra alatt többet tanultam a másság elfogadásáról, mint megannyi harcias nyilatkozatból, amely a másság tiszteletét követeli. Valamint azt is, hogy egy óra játékból néha többet lehet megérteni, mint sok magvas elõadásból. Ezután ebédszünet következett, melynek keretében kedves kísérõnk megmutatta a Népfõiskolát, amely nagy hatást tett ránk.

A délután folyamán Káposzta Lajos a soltvadkerti evangélikus lelkész beszélt a cserkészcsapatok és fenntartó testületeik között megvalósítandó viszonyról, az eredményes együttmûködés irányába tett lehetséges lépésekrõl; igen érzékletesen rámutatva azokra a pontokra, amelyek segítségével a kapcsolat gyümölcsözõbbé tehetõ. A kiscsoportos beszélgetéseken folytattuk tovább ezt a témát, majd Gyarmati Dezsõ háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó következett, aki a sikerekrõl és kudarcokról, az utóbbiakból való kilábalásról beszélt. “Fantasztikus" jó érzést keltett, ahogy felidézte az egymás után következõ olimpiai sikereket (1948-ban, 52-ben, 56-ban arany, 60-ban bronzérem) majd azt, hogy hogyan tudott az akkori vezetõk rövidlátása okozta kudarcokból (2 évre eltiltották a hazai, örökre a nemzetközi versenyekrõl) talpra állni. (Az örökre eltiltásból végül 2 év maradt...)

Az est folyamán még egy kis csoportos beszélgetésen vettünk részt. Nagyon jólesett mindnyájunknak, ahogy minket, apostagiakat fogadtak. Noha több kis csoportban szétszóródtunk, mindenhol azt tapasztaltuk, hogy az apostagi, cserkészeknek igen jó híre van cserkészberkekben, többször is: megkérdezték tõlünk; ezt vagy azt hogyan csináljuk (pl. a sikeres táborainkat).

Vacsora után még meghallgattuk Farkas István alias “Lupusz" piarista atya élvezetes, humorban bõvelkedõ, mégis mélyenszántó elõadását az értelem helyérõl, szereprõl életünkben": “Az értelemnek kell vezetni életünk kocsiját, nem ösztöneiknek" mottóval.

Mérhetetlenül sokat adott nekünk, különösen a felnõtteknek ez a nap, és még következett a második.

Vasárnap a szentmise után Szörényi Levente jött el hozzánk, és a rockzene szerepérõl, lehetõségeirõl beszélt a magyarságtudat formálásában. Meghatódva hallgattuk, ahogy felidézte, hogyan fogadták az akkori Illés együttes elsõ magyar nyelvû dalait (Az utcán, Légy jó kicsit). Elõször nem hitték el hogy magyar dalt énekeltek; majd az István a király és az Atilla c. rockoperákról beszélt. Noha az elõzõt nagyon sokszor hallgattam, mégis tudott újat mondani róla. Az Atillát pedig segített jobban megérteni. Rockzenét szinte mindenki hallgat, vagy hallgatott már életében és jól esett tapasztalni, hogy hasznos célt szolgál, pontosabban megvan erre minden lehetõsége, csak élni kell(ene) vele.

“A magyarság természetes létállapot, arról beszélni keveset kell, inkább tenni fontos!" - írta végül Ingridnek.

Szörényi Levente után Katona Tamás a Magyar Cserkészszövetség elnöke következett, akinek élményszerû közvetlenséggel, sok humorral átszõtt, egyúttal sok konkrét útmutatást, lehetséges, illetve megvalósítandó ötletet tartalmazó elõadása maradandó élményt jelentett mindnyájunknak.

Ez a két nap nem csupán sokat adott, hanem alaposan el is gondolkoztatott bennünket. Maga, az a tény, hogy ennyi kiváló ember idejét és energiáját ránk áldozta; jelzi, hogy a cserkészmozgalmat fontos és jó dolognak tartják amiért érdemes dolgozni. Másik felismerésünk az volt, hogy a cserkészetbe bárki bekapcsolódhat, felnõtt vagy gyerek egyaránt, aki egyetért ezekkel a célokkal és hajlandó tenni is érte valami. Hiszen a tét nem kicsi, mai fiataljaink fogják felnõttként meghatározni a maguk korát és nagyon lényeges, mennyire lesznek képesek a közös érdekeinkért tenni valamit. Például azért, hogy ne csupán az “aki kapja, marja" elve érvényesüljön mindennapjainkban.