Lengyelországi zarándoklat

Az idei évben immár harmadik alkalommal szervezett a Kalocsa-Kecskemét fõegyházmegye nyári ifjúsági zarándoklatot. 1997-ben a Világifjúsági Találkozón vettünk részt Párizsban, 1998-ban Erdélybe utaztunk, most nyáron pedig a lengyelországi Czestohowába kirándultunk. A Ladik Ifjúsági Egyesület jelentõs szerepet vállal az egyházmegye ifjúsági életében, ezért a kirándulások szervezõje, Binszki József atya mindig biztosít helyet a Ladikosoknak a zarándokok között.

Július 20-án indultunk el négy autóbusszal mintegy kétszázan:

Az elsõ megállóhelyünk Budapest volt, ahol a Szikla kápolnában egy közös reggeli imádságon vettünk részt.

Innen utaztunk tovább Szlovákián és Csehországon át a lengyelországi Czestohowába. A kinn töltött egy hét programja nagyon változatos volt. Jártunk a Wieliczkai Sóbányában, amelynek alapítását a lengyelek Szt. Kingának, IV. Béla magyar király lányának tulajdonítják.

Ottlétünk alatt végig tapasztaltuk az emberek barátságát, és szeretetét a magyarok iránt. A következõ nap az auschwici koncentrációs táborban voltunk. Bár már sokat hallottunk és olvastunk errõl a helyrõl, mindannyiunkat megrázott ez az élmény. Üvegfalú tárolókban állították ki az itt raboskodó emberek elkobzott használati tárgyait, több százezer bõröndöt, cipõt, szemüveget.

Egy kis vitrinben cipõkrémek voltak kiállítva, sok magyar feliratút is láttunk közöttük. A legmegrázóbb a több tonna levágott haj látványa volt, valamint a hajból készült szövet. A Magyarországról elhurcolt 400.000 zsidó embernek egy külön barakkban állítottak emléket.

Harmadnap Krakkóba mentünk városnézésre. Elõször a királyi várat, a Vavelt néztük meg, majd Krakkó fõterére mentünk, sétáltunk a Vistula partján, voltunk a nagy piactéren. Legszívesebben mindenki a vár aljában felállított sárkányszobor elõtt fényképeszkedett, amely két-három perces idõközönként tüzet okádott.

Az országjárás után a zarándoklat második felében lelki programok következtek. A Czestohowa melletti erdõben egy gyalogtúrát tettünk, amelynek a végén egy hegytetõn tartottak misét nekünk a kirándulást vezetõ atyák. Megismerkedtünk az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak több képviselõjével is, egy atyával és egy noviciussal is.

A vasárnapot Czestohowában töltöttük. A világhírû Mária kegytemplomban hallgattunk misét.

Hétfõn haza indultunk, de megálltunk még egy napra a szlovákiai Lõcse városában, hogy egy zenés, táncos mulatsággal koronázzuk meg egyhetes együttlétünket.

Kedden tértünk haza, egy kerékcsere és a határon való egyórás várakozás után. Annyit még fontos hozzátennünk, hogy bár katolikus volt a szervezés, és a résztvevõk zöme is, a lehetõség mégis nyitva állt, más vallású fiatalok elõtt (sokan éltek is vele), sõt jószándékú “keresõk" is jelentkezhettek az útra.

Jövõre Rómába készülünk a 2000. jubileumi világtalálkozóra. Nagyon várjuk a jövõ nyarat.

Ács Tibor, Budai Ingrid

Négy nap spanyol földön

Spanyolország: nyár, napfény, tenger. Ezt jelenti a legtöbb ember számára. Ez év augusztusában egészen más okból emlegette Európa ifjúsága: Spanyolország északi részén, Santiagó de Compostelában rendezték meg a PEEJ 99-et, a Fiatalok Európai Találkozóját augusztus 4-8-ig.

A Ladik közösség tagjaként Binszki József atya és ifjúsági referens ajánlása alapján egyike lehettem annak a három személynek, aki a Kalocsa-Kecskeméti egyházmegyét képviselte a találkozón. Az egész országból ötvenen vettünk részt a zarándoklaton.

Augusztus 3-án indultunk Budapestrõl a Ferihegyi repülõtérrõl és egy müncheni átszállással még aznap Madridba értünk. A legtöbbünknek már a repülõút is nagy élmény volt. Elõször kicsit félelmetes volt a gondolat, hogy 12.000 méteres magasságban vagyunk, de utána lekötötte figyelmüket az alattunk elterülõ táj, a fehér felhõk körülöttünk. Nagy szerencsénk volt, mert a repülõrõl még az éjszakai kivilágított Madridot is láthattuk.

Az éjszakát a trinitárius nõvéreknél töltöttük. Másnap korán reggel indultunk a 600 km-re lévõ Compostelába. Késõ délután értünk oda. A szállás elfoglalása után elmentünk az Olradoiro térre, a város központjába.

A találkozó folyamán a délután és az este a kulturális programok ideje volt. 4-én egy spanyol népzenét játszó zenészcsoportot hallgattunk: Látni sajnos nemigen lehetett; sokan voltunk. A spanyolok közül a zenészekkel énekeltek, mi külföldiek pedig tapssal kísértük õket.

Másnap délelõtt csoportokra váltunk és megkerestük a templomokat, ahol elõadások voltak különbözõ nyelveken.

A négy nap alatti fõbb témák: lelkiség, párbeszéd és elmélkedés, fesztiválok és összejövetelek, szórakozás. A délutánokon szabad program volt. Ilyenkor ketten-hárman elindultunk a kis utcákon: néha beültünk egy-egy kávézóba, vagy megnézegettük az apró boltok kirakatait. Volt olyan délután is, amikor az egész csapat együtt maradt. és a kis tereken játszottunk, énekeltünk. Néha csak mi magyarok, de néha más fiatalok is csatlakoztak hozzánk.

A találkozó minden napján volt szentmise. Mivel nagyon sokan voltunk, így háromnégy templomban tartották egyszerre. Az utolsó napon egy nagy közös misét tartottunk az Obadoiro téren, ahol legalább 20 püspök volt jelen és még a spanyol trónörökös is megjelent.

Végül a találkozót egy performance zenés produkció zárta, amit a spanyol szervezõk adtak elõ. Az ifjúság egységét jelképezte.

Nekünk, akik idén Spanyolországban járhattunk, már nem csak a nyár jut eszünkbe, ha errõl az országról hallunk, hanem az, hogy egy olyan találkozón vehettünk ott részt, aminek a központjában Isten állt, amely európai nemzetek közötti barátság szempontjából fontos volt.

Digner Melinda

Franciaországban jártunk

1999 nyarán a Ladik Egyesület négy tagja - név szerint: Balogh Ildikó, Schreiner Szabolcs, Milánkovics Szabolcs és jómagam lehetõséget kapott egy franciaországi kirándulásra.

A kis csoport augusztus 13-án indult el Kecskemétrõl. A közel 24 órás utazás után mindenki fáradtan szállt le a buszról Pontarlier-ben. Az ottani francia közösség nagy szeretettel fogadott bennünket. Egy kis szeretetvendégséggel (agapéval) vártak és közben eldõlt, hogy ki, melyik családhoz kerül.

A családok szintén nagyon kedvesen fogadtak. Négyen egy nagy farmra kerültünk, amely két család tulajdona volt. Odaérkezésünk után mindjárt megmutatták az egész gazdaságot. A közel ötven tehénbõl álló szarvasmarha-állomány igen sok tejet adott, így jutott pénz a gazdaság korszerûsítésére.

Az elkövetkezendõ egy hetet állandóan “családunk" tagjaival töltöttük, így lehetõségünk nyílt közelebbrõl is megismerni a francia kultúrát. Ellátogattunk egy sajtgyárba, ahol megtekinthettük, hogyan készül a világhírû “France comté" sajt.

Jártunk Besanconban, “France comté" tartomány központjában, ahol a bazilika érseke várt minket.

Következõ nap délelõtt Pontarlier polgármestere fogadta a magyar csapatot. Délután a hegyekben egy kis játékra került sor, amely hasonlatos volt a “Játék határok nélkül" címû vetélkedõhöz.

Francia vendéglátóink gondoskodtak megfelelõ erõnlétünkrõl is: egy egész napos túrát szerveztek, amely során megkerültünk egy nagy tavat.

Augusztus 15-én megünnepeltük Mária ünnepét, amely a franciáknál éppen olyan fontos esemény, mint nálunk augusztus 20a. Habár Franciaországban ez nem ünnep, mégis voltak olyan kedvesek, hogy velünk együtt megemlékeztek Szent István államalapító királyunkról.

Sajnos a csoporttól a négy apostagi két nappal e1õbb elbúcsúzott, és sietett haza, a IV. Országos Keresztény Könnyûzenei Fesztiválra. Ám ez cseppet sem rontotta el a kedvünket, ugyanolyan jól éreztük magunkat, mint a többiek. Kár, hogy a színvonalas búcsúvacsoráról lemaradtunk. Ez azonban nem gond! Ha valaki franciaországi utat tervez, mi csak biztatni tudjuk.

Tolnai Edina