Ami a februári számból kimaradt...

Ki hitte volna? Évekkel ezelõtt, amikor még mi is apró gyerekek voltunk és meneteltünk a cserkészegyenruhában, talán csak “tudatalattink" mélyén munkálkodott az, ami most 1998. január 31-én valóra vált.

Ki az a gyerek, aki ne szeretne vadregényes tájakon embert próbáló feladatokat teljesíteni és ezzel megmutatni társainak, a minden embert versenyre késztetõ “Na ezt csináld utánam" jelmondatot.

Ennek tudatában szerveztük meg az imént említett idõpontban az iskolai akadályversenyt. A komoly kerettörténettel rendelkezõ versenynek közel 100 résztvevõje volt. Maguk a versenyzõk akik minden elismerést megérdemelnek kb. 70 fõvel képviselték iskolájukat, nekik pedig mintegy 25-30 fõ biztosította a változatos, érdekes, fizikailag és szellemileg megterhelõ feladatokat.

A fiatal “vándorok", akik a világ megmentéséért küzdöttek, körülbelül 8 km-t tettek meg, hol a szárazföldön, hol pedig a levegõben. Az útvonal hosszúsága és a számos akadály részletes ismertetése meglehetõsen hosszú lenne, így inkább csak címszavakban számolunk be az akadályokról. Sorrendben a következõ állomásoknál kellett feladatot végezniük a versenyzõknek: a Madárijesztõnél, a Pincebúvárnál, a Favágónál, Süke sógornál, a Boszorkányoknál, a Varázslónál, Piszkos Frednél, az Élet kapujánál, a Levegõ uránál, Pákásznál, valamint a Mantúránál.

Miután a “vándorok" teljesítették küldetésüket, a Cserkész-emlékmû környékén vidám hangulatú játékkal ütötték el az indulásig hátralévõ idõt. Majd ezt követõen a mintegy 100 átfázott résztvevõ együtt sétált fel az eredményhirdetés helyszínére.

Mi szervezõk nagy-nagy örömmel vettük, hogy vannak fiatalok, akiket érdekel a természet, a játék, a közösségi szellem és nemcsak, mint “magányos farkasok" püfölik a számítógép billentyûzetét. Véleményünk szerint nagyon fontos a szervezett ifjúság életben tartása, amely a helyi focicsapaton kívül - hála istennek -, az apostagi Kaszap István Cserkészcsapatnak is köszönhetõ.