„Így írunk mi”

Már egy éve van Apostagon madarászcserkészet. Havonta meghatározott helyeket járunk végig, s felírjuk a látott madarak nevét. Áprilisban adódott egy alkalom, hogy egy gyûrûzõ táborba elmehessünk. Ez a tábor egy hónapig tartott, úgyhogy nem kellett annyira sietnünk. Április 30-án tudtunk elindulni délután fél négykor Izsákra, a Kolon-tóhoz.

5 órára énünk a táborba. Miután megismerkedtünk a többiekkel, felállítottuk sátrainkat. Párokban kellett lenni, s én az õrsvezetõmmel, Milánkovics Szabolccsal kerültem egy párba. Csak estefelé küldtek ki minket a hálók ellenõrzésérc. Természetesen most még kísértek bennünket. Mivel nádasban és vízben mentünk “gumiöltönyben" tehettük meg az oda-vissza 2 km hosszú utat. A 7 háló közül a legtöbben cserregõ nádiposzátát (Acrocephalus Scirpaceus) találtunk. De volt azért köztük fülemülesitke (Lusciniola Melanopogon) is, sõt még énekes nádiposzáta (Acrocephalus Palustris) is. A madarakat egy kis fehér zsákba tettük, amit a hálóban hagytunk. Visszafelé pedig összeszedtük õket. Mire visszaértünk 7 óra volt, tehát az utunk 1 óra hosszú. (6 órakor mentünk ki.) A táborban egy szakember Gyuri - mérte meg a madarak szárnyformuláját. a súlyukat, 3 evezõjük hosszát stb... Egyszóval a madarak adatait. Miután megvacsoráztunk még beszélgettünk a többiekkel, de lassan lefeküdtünk, mert másnap korán kellett kelnünk.

Reggel 5 órakor már egyedül mehettünk ki a hálókhoz. Szerencsénk volt, ugyanis az elsõ hálóba éppen elõttünk repült be egy Dendrocopos Maior (nagy fakopács, magyarul harkály). Elég nehéz volt kiszedni a hálóból, mert azt mindenki tudja, hogy a harkálynak hegyes és erõs csõre van. Õ ezt használta is, így majdnem “szétszedte" a kezünket. Azért mi gyõztünk, s bele is raktuk a számára elõkészített kis fehér zsákba. A többi hálóban is voltak madarak, nagyrészt cserregõ- és énekes nádiposzáták, sõt még fülemülesitkék is (A. scirpaceus, A. palustris, L. mclanopogon).

Egy kicsit pihenhettünk délelõtt, mert csak estefelé kellett kimennünk. Amíg mások voltak kint, addig mi falatoztunk. Fõztünk magunknak egy kis borsófõzeléket, s meg is ettük. Kora délután megkértek, hogy nézzünk meg egy hálót, ami az erdõben volt. El is indultunk, hogy megnézzük mit foghatott. Egy feketerigó (Turdus Merula) tojó gabalyodott bele. Õt bevittük, s mivel még nem volt gyûrûje, Gyuri úgy döntött, hogy rak rá egyet. A madár nem nagyon örült ennek. Végül õ is vonalzó alá került, majd elrepült. Mi is alhattunk egy kicsit estig.

Este kimentünk a hálókat ellenõrizni. Ritka madarakat fogtunk, mert ilyenek még nem akadtak a hálóba. Egy barkóscinege pár (Panurus Biarmicus) vergõdött benne. Sikeresen kivettük õket. Késõn értünk vissza, úgyhogy megvacsoráztunk s már aludtunk is. Másnap reggelre zuhogott az esõ. Ennek ellenére fogtak egy macskabaglyot (Strix Aluco). Meg lehetett simogatni, s le is lett fényképezve. Mikor már nem esett annyira az esõ, kezdtünk összepakolni. 10 óra körül elbcsúztunk, s hazaindultunk. 11-re baj nélkül hazaértünk.

Így telt el egy madarász hétvége, ahol jobban megismerhettük a madarakat, és egy kicsit ki is kapcsolódhattunk. Remélem a jövõben is lesz még ilyen tábor, ahová elmehetünk.