1929. július 7. este: Apostagon a Szitányi-szigetben a 158-as Árpád Cserkészcsapat táborozik. Véget ér az esti tábortûz, elhangzik a szokásos “Jó munkát! Jó munkát! Jó éjszakát!" köszönés. Az ezt követõ takarodót még felhõtlen égrõl figyelik a csillagok, az õrök elfoglalják õrhelyüket, ugyanúgy, mint ma is az ország bármelyik cserkésztáborában. Az est tragikus különlegességét az éjfélkor feltámadó szél adta, mely pillanatok alatt tomboló viharrá változott. A megrémült táborozók egy sátorba gyûltek össze. A tisztek átszámolva a létszámot rájöttek, hogy egy kiscserkész hiányzik, aki a vihar ellenére mélyen aludt sátrában. Az õ megmentésére indult Tóth Elemér 18 éves cserkésztiszt. A dühöngõ szél kettétört egy fát, mely rázuhant és agyonsújtotta.

A cserkésztestvérei által emelt emlékmû az idõk folyamán ledõlt. Az apostagi Kaszap István Cserkészcsapat 4 évvel ezelõtt felvette a kapcsolatot az Árpádok csapatával, õk meg is látogattak minket, velük volt a csapat híres tagja, Sinkovits Imre is. Megtalálták az emlékmûvet és megkoszorúzták.

Helyreállítására most, négy év után került sor. Az apostagi cserkészek láttak neki a munkának Schreiner János (Streesemann) vezetésével. Segítségükre volt sok szimpatizáns is, így: Erdõs Zsolt, Zakar Zoltán, Milánkovics Szabolcs, Lakatos Róbert, Bodor Tamás. Az elkészült emlékmû avatására július 7-én, vasárnap került sor. A nevezetes alkalomra hivatalosak voltak a pesti “Árpádok" is. Az ünnepségen megjelent a polgármester úr, a kiskunhalasi vendégek, a Petõfi Népe riportere, a faluhól érkezõ érdeklõdõk és természetesen a Kaszap István cserkészcsapat is. Dr. Ferencz István katolikus plébános úr megáldotta az emlékmûvet, majd az elhangzó beszédek tették ünnepélyessé az avatás perceit.

“Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért." (János 15,13) Valóban az evangélium szellemében cselekedett és adott példát nekünk a cserkészkötelesség teljesítésérõl a 67 évvel ezelõtt elhunyt testvérünk.